Megelőzni a lehetséges gondokat, utókezelni a nem-múló problémáinkat

Talán, sosem elég hangsúlyt emelni a prevenció, azon túlmenően pedig a rehabilitáció - ismertebb nevén a gyógyítás - mellett.

Szó sincs arról, hogy e két alternatíva kettéválasztható volna, sokkal inkább arról van szó, hogy ezek nehezen (semmi esetre sem) különválaszthatóak, egymással igen szoros kapcsolódást mutatnak, méghozzá bennünk.

A prevenció, mint megelőzés minden arra érdeklődő számára ismert szintekkel rendelkezik, amik által nagyon is precíz, meglehetősen széleskörű egészségügyi probléma-megelőzésre nyílik lehetőség, ami nem egy egyedi esetben választható alternatív megoldás a problémák megfelelő kezelésében, hanem a probléma és annak kezelésének szinte szükségszerű velejárója. A megelőzés, mindamellett, hogy a lehető legtöbb kockázati tényező korlátozását jelenti, jelenti még az ember személyes, legbelső lényegiségében történő radikális változást is. Nevezhetnénk ezt közhelyesen, egy szemléletmód, vagy egy bizonyos életvitel megváltoztatásának, de ha igazán pontos akar lenni az ember, akkor leginkább a legbelső lényünkből fakadó erőforrásoknak, a nem-mindennapi átvizsgálását érthetjük a prevenció alatt. Ugyanis, a világban egyre csak szükségesebbé válik a változásnak az igénye. Minden ember kivétel nélkül érzi, hogy nem a helyén való történések érik őt, és ennek megfelelően, tudatosítani próbálja a változtatás igényét, első sorban önmagában. Hogy mikor is tudatosítódik ez az igény? Nem mikor már végképp realizáltuk a problémát, hanem amikor azt véltük felfedezni, hogy a reményből és kitartásunkból is egyre fogytán vannak a tartalékaink. Ennek hatására azt gondolom, hogy sokan elhaladnak egy fontos szempont mellett...

A probléma lényegülése (jelenése, jelensége), már csupán egy "utó-terméke" a bennünk végbemenő folyamatoknak. Mint ilyen tehát, rendelkezik egy kezdeti-, és egy végponttal, amik közt a probléma teljes meglényegülése történik. Egy progresszív folyamat indul el belsőnkben, aminek végeredményeként a lelki-, és testi problémák zöméről tehetünk említést.

A progresszív "betegség-folyamat" lényeges, hiszen arról biztosít bennünket, hogy testünk reagál az őt érő hatásokra - ami számára folyamatos immunitásbeli fejlődést jelent, de az ember számára sosem lehet előrébb vivő, ha egy testi nyavalya aktuálissá válik. Hogyan is lehetne pozitív ez a jelenség? Sokkal inkább demoralizálólag hat, hogyha bármilyen kór és baleset áldozatává válik az ember.

Ezt megelőzendő, létezik egy jó előre megtervezett betegségmodul az emberben, ami által napokkal vagy épp hetekkel előre lehet körvonalazni egy megbetegedést, vagy balesetet - mint ahogyan álmainkban a koszos víztenger szimbolizálja a családon belüli betegséget, az aura is képes jeleket leadni...

Érzelmeink, indulataink, vágyaink, a belőlünk sugárzó, belőlünk fakadó rezonancia ugyanis, már jóval a bekövetkező esemény (az egészségügyi állapotban, és más társas kapcsolatban beálló változások) előtt, magukban hordozzák az esemény, általunk csak vélhető kockázatait. Szinte azt mondhatjuk, hogy a testünkből kiáramló "jelek", árulkodnak a velünk megtörténő jövőbeli pillanatokról.

Voltaképp, ez tudományosan is alátámasztott, nem egy új keletű információ...

A tudomány, sokat ígérő fejlesztéseinek köszönhetően már kutatta, hogy a testünkben megtalálható sejtjeink, egy-két másodperccel hamarabb reagálnak a jövőben bekövetkező hatásokra, mint ahogyan az, az általunk látott valóságban megtörténik (sejtszintű reflexnek is nevezhetnénk). Egy egyszerű példa, ha valaki figyelmetlen, és megsérti az ujját egy késsel, a vágás pillanata előtt, a sejtek már módosulni kezdtek, és különböző anyagok termelésére késztették a környező szöveteket - s mire a fájdalomérzet az emberben tudatosul, tulajdonképpen a folyamat sejtszinten, már több másodperccel az előtt lezajlott. Tipikus példája, hogy valahol érzi az ember, hogy meg fogja vágni az ujját, tán nem érdemes megtolni azt a kést, ám mégis megteszi, és valóban bekövetkezik a probléma.

Bizonyára, ilyenkor a mindenki számára jól ismert sorozat következik, felsoroljuk az egész családfát, szavakkal illetjük mérgünkben - emellé társul egy borzalmas érzés is...

Képzeljük el, hogy az az érzelmi állapot, amibe akkor kerültünk, mikor megvágtuk az ujjunkat, már azelőtt sugárzott a testünkből, hogy bármi is történhetett volna. Egyszerű ezt végiggondolni... Tételezzünk fel egy eseményteret, ami az adott napunkat fogja át, annak a létező összes cselekményét, eseményét tartalmazza - ezek egy idősíkhoz mérten következnek be az adott nap folyamán.

Ha az idősíkot elvonjuk, s csak az eseménytérre hagyatkozunk, gyakorlatilag minden és bármikor, tematika vagy sorrendiség nélkül bekövetkezhet. Ilyen formában, hordozzuk a saját eseményterünkben annak az esélyét kora reggel, hogy a hintaló sípcsonton rúg bennünket, még azt is, hogy a vacsoránál elfogyasztott rizs, tévútra szalad a torkunkon. Mint ahogyan azt is, hogy a vacsora készítése közben, megvágjuk az ujjunkat.

Az imént említett formában, egy megbetegedés lehetősége (progresszió, szövődmény, kiújulás stb.), sőt mi több, akár a párkapcsolat potencialitása, lehetséges kezdete is kimutatható a körülöttünk lévő, belőlünk fakadó rezgésekből. Amit illik nevén is nevezni, ismertebben: az aura.

Az aura ugyanis, képes egy autentikus látó által felfedni az ilyen stílusú jövőt. A figyelmet, ismét egy rendkívül fontos szempontra hívnám fel: autentikus látó!

Most felmerülhet a kérdés, hogy mikor éri meg a megelőzéssel foglalkozni - hogy azt ne mondjam, a prevenció, egy már jó előre vélt probléma lehetséges bekövetkezését hivatott kiküszöbölni. Tehát bizonyos értelemben, egy hajszálpontosan diagnosztizált, de az ember esetében, testében nem létező problémától való tartózkodás, elzárkózás nyilvánul meg az ember fejében, mindazonáltal koncentrál, összpontosít a problémára. Egészséges étrend, egészséges életmód, stressz nélküli élet, megvonás. Ez mindaddig önsanyargató jellegű cselekménysor, míg nem döbben rá az ember, hogy a probléma nem fizikális, sokkal inkább mentális jellegű. Értem ezalatt, hogy az imént említett formában, ha megtörténik a kockázati tényezők redukálása, még nem feltétlenül tett az ember teljes körű intézkedéseket a probléma gyökereinek kiölésére. Ezek jelentenék ugyanis a köztudat számára a legkönnyebb prevenciót, hiszen minden ember, egy bizonyos probléma megjelenésének esetén, a fentebb említett eszközökhöz nyúl - csak rendszerint későn teszik ezt. Jelezve van a test által, hogy baj van odabent, valamit tenni kell.

Mikor egy probléma aktuálissá válik, már teljesen más műfajban kell gondolkoznunk, kihagyjuk a prevenciós szinteknek a hosszabb időt igénylő válfajait, és marad a rehabilitációval komponáltak sora, azaz a problémakezelés.

Az általam nyújtott lehetőségek arra hivatottak hatni, hogy a testi és lelki problémák orvosi és más egyéb fajta kezelése mellett, megtörténjen egy energetikai, finom-mágneses rezonanciájú elősegítése is a gyógyulásnak. Ez a lehetőség, a szükséges orvosi kezelés mellett értendő kiegészítő alternatíva, ami igény szerint felgyorsíthatja a problémák megszüntetésének hosszas időintervallumát. A transzcendens prevenció gyakorlása segítheti el az embert oda, hogy saját létezésének minden egyes létező dimenziójában harmónia alakulhasson ki. Ami, természetesen csupán viszonylagos.

Hiszen, a harmóniával egyidejűleg, minden mozgás megáll, és egy egykedvű állapot következik be - a valóságban, ezzel ellentétben, minden esetben szükségünk van némi erőviszályra, hogy az így keletkező elmozdulások, új életciklusokat, folyamatokat idézhessenek elő bennünk, rajtunk keresztül a világban.

Írta: Király Tamás

.

.

.

.